A katolikus népnevelés és szociális gondoskodás legnagyobb alakja /1815-1888/ szegény parasztcsaládból származott. Küzdelmes ifjúkor után szentelték pappá 1841-ben. Nevelői hivatását egy gyermekkori álma mutatta meg: egy sereg gyermeket látott maga előtt, akik tréfálkoztak, játszottak, néhányan közülük káromkodtak. Ezt hallva közéjük akarta vetni magát, hogy rábeszéléssel és ökölcsapásokkal elhallgattassa őket, amikor egy belső figyelmeztetést hallott: "Nem veréssel, hanem szelídséggel és szeretettel kell barátságukat megnyerned. Fogj hát hozzá azonnal, és beszélj nekik a bűn utálatosságáról és az erény értékességéről." 

„A bölcsesség az a művészet, mely segít kormányozni akaratunkat.” 

„Az ember szíve olyan, mint valami bevehetetlen fellegvár, amelyet csak szeretettel, szelídséggel lehet megközelíteni.”