�prily Lajos

Tavasz a h�zsong�rdi temet�ben

A tavasz j�tt parttalan id�ben
s meg�llt a h�zsong�rdi temet�ben.

�n t�rt k�v�n �s porlad� kereszten
Aletta van der Maet nev�t kerestem.

Tudtam, hogy itt ringatja r�g az �lom,
s tudtam, elm�lt nev�t m�r nem tal�lom.

De a vas�rnap d�lut�ni csendben
nagyon dalolt a n�v zen�je bennem.

S am�g dalolt, a sz�zadokba n�ztem
s a holt professzor szellem�t id�ztem,

akinek egyszer meleg lett a v�re
Aletta van der Maet meleg nev�re.

Ha j�tt a harcok l�zad� s�t�tje,
f�nnyel dalolt a n�v, hogy f�ltve v�dje.

S a dallamot karral kis�rve halkan,
napsugaras nyugat dalolt a dalban,

hol a s�t�ts�g tenger-�rja ellen
ragyog� g�tat �p�tett a szellem.

Aletta van der Maet nev�t susogta,
mikor a b�ke b�s szem�t lefogta.

S mikor a h�l�tlan vil�g temette,
Aletta b�ja jajgatott felette,

m�g d�rg� fens�ggel b�gott le r�ja
a k�lvinista templom orgon�ja.

Azt�n a dal visszhangj�t vesztve, f�lve
belen�mult a hervad�sba, t�lbe.

Gy�moltalan n� - sz�l a r�gi f�ma -
ur�t keresve, s�rba ment ut�na...

A f�nyben, fenn a h�zsong�rdi csendben
tov�bb dalolt a n�v zen�je bennem.

S nagyon szeretn�m, hogyha volna k�nnyem,
egyetlen k�nny, hogy azt a dallamot
Aletta van der Maet-nak megk�sz�njem.