VICTOR HUGO

MERT MINDEN F�LDI

L�LEK

Mert minden f�ldi l�lek

    valakibe

�tsz�ll, mint illat, �nek,

    l�ng vagy zene;

mert minden �let annak,

    amit szeret,

r�zs�kat mindig ad vagy

    t�viseket;

mert �prilis a lombnak

    v�g zajokat

s az alv� �j a gondnak

    nyugalmat ad;

mert vizet a vir�gnak

    az �bred�

hajnal, cink�t a f�knak

    a leveg�,

s mert a keser� hull�m

    ha partra h�g,

a f�ldnek, r�simulv�n,

    cs�kokat �d:

�n, cs�ggve karjaidban

    az ajkadon,

a legjobbat, amim van,

    neked adom!

Gondolatom fogadd h�t:

    csak s�rni tud,

ha nincs veled, s tehozz�d

    zokogva fut!

V�gyaim v�ndorolnak

    mindig fel�d!

Fogadd minden napomnak

    �rny�t, t�z�t!

�dv�m gyan�tlanul �s

    m�morosan

h�zelg� dalra gy�l �s

    hozz�d suhan!

Lelkem vitorla n�lk�l

    sz�ll t�tova,

s csak te vagy �me v�g�l

    a csillaga!

Vedd m�zs�mat, kit �lma

    h�zadba visz,

s ki s�rni kezd, ha l�tja,

    hogy s�rsz te is!

S vedd - �gi szent var�zskincs!

    vedd a sz�vem,

amelyben semmi m�s nincs,

    csak szerelem!

                                    /Szab� L�rinc ford�t�sa/