Az �let vonata

"Olvastam egy k�nyvet, ahol az �letet egy vonatutaz�shoz hasonl�tott�k. Nagyon �rdekes olvasm�ny. Az �let olyan, mint egy vonatutaz�s. Gyakran besz�llunk, kisz�llunk, vannak balesetek, n�h�ny meg�ll�n�l kellemes meglepet�sekkel tal�lkozunk, m�g m�ly szomor�s�ggal a m�sikn�l.

Amikor megsz�let�nk �s felsz�llunk a vonatra, olyan emberekkel tal�lkozunk, akikr�l azt hissz�k, hogy eg�sz utunkon elk�s�rnek, a sz�leinkkel. Sajnos a val�s�g m�s. �k kisz�llnak egy �llom�son, s mi ott maradunk n�lk�l�zv�n a szeretet�ket, egy�tt�rz�s�ket, t�rsas�gukat.

Ugyanakkor m�sok sz�llnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek sz�munkra. �k a testv�reink, a bar�taink �s mi szeretj�k ezeket a csod�latos embereket.

N�h�nyan azok k�z�l, akik besz�llnak, csup�n kis s�t�nak tekintik az utaz�st. M�sok csak szomor�s�ggal tal�lkoznak �tjuk sor�n. Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik k�szek seg�teni a r�szorul�kon. N�h�nyan, amikor kisz�llnak, el nem m�l� hi�ny�rzetet hagynak maguk ut�n. M�sok fel- �s lesz�llnak, alig vessz�k �szre �ket.

Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeret�nk, m�gis m�sik vagonban utaznak. �gy egyed�l kell menn�nk ezen a szakaszon. Term�szetesen megtehetj�k, hogy megkeress�k �ket, �tverekedhetj�k magunkat az � kocsijukba. De sajnos nem tudunk mell�j�k �lni, mert a mellett�k lev� hely m�r foglalt.

Ilyen az utaz�s, telve k�v�nalmakkal, v�ggyal, fant�zi�l�ssal, rem�nnyel �s csal�d�ssal. �s visszaford�tani soha sem lehet.

Az utaz�s nagy tal�nya, hogy nem tudjuk, mikor sz�llunk ki v�gleg, s azt sem, hogy az �tit�rsaink mikor, nem sz�lv�n arr�l, aki k�zvetlen mellett�nk foglal helyet.

�gy �rzem v�gasztalan leszek, amikor �r�kre kisz�llok a vonatb�l. Azt hiszem, igen. N�h�ny bar�t elveszt�se, akikkel az utaz�s sor�n tal�lkoztam, f�jdalmas.  A gyermekeimet egyed�l hagyni nagyon szomor� lesz. De a rem�ny bennem �l, hogy valamikor a k�zponti p�lyaudvarra �r�nk, l�tni fogom �ket j�nni, olyan csomaggal, ami addig m�g nem volt nekik.

Ami boldogg� tesz, az a gondolat, hogy seg�tettem ezt a csomagot teljesebb�, �rt�kesebb� tenni. Ez�rt tegy�nk �gy, hogy j� utunk legyen, �s a v�g�n mondhassuk, hogy meg�rte a f�radoz�st.

Pr�b�ljunk meg a kisz�ll�sn�l olyan �res helyet hagyni magunk ut�n, ami szeretetet �s sz�p eml�keket hagy h�tra a tov�bbutaz�kban."