"Azon a napon, amikor az ember beengedi sz�v�be az igaz szeretetet, mindaz, ami j�l el volt rendezve, �sszekusz�l�dik, �s megrend�l minden, amit helyesnek �s igaznak tartottunk. A vil�g teh�t akkor v�lik val�div�, amikor az ember megtanul szeretni - eg�szen addig csak hissz�k, hogy tudjuk, mi a szerelem, de nincs b�tors�gunk szemben�zi igazi val�j�val. A szerelem vad er�. Ha meg akarjuk zabol�zni, elpuszt�t. Ha b�rt�nbe akarjuk z�rni, a rabszolg�j�v� tesz. Ha meg akarjuk �rteni, cserbenhagy �s �sszezavar. Ez az er� az�rt van a F�ld�n, hogy boldogg� tegyen, hogy k�zelebb vigyen minket Istenhez �s fele bar�tainkhoz, ahogy ma szeret�nk, az m�gis sokkal t�bb szenved�st jelent, mint nyugalmat."

„ A szenved�s abb�l fakad, hogy elv�rjuk, hogy �gy szeressenek minket, ahogy elk�pzelt�k – ahelyett, hogy hagyn�nk, hogy  a szeretet �gy nyilv�nuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabol�tlanul, ereje telj�ben, vezetve minket, megakad�lyozva, hogy meg�lljunk.”

„N�ha veres�get szenved�nk. De a veres�get �gysem ker�lhetj�k el. Ez�rt azt�n m�g mindig sokkal jobb, ha az �lmaink�rt v�vott harcban vesz�t�nk el n�h�ny csat�t, mint ha �gy szenved�nk veres�get, hogy azt sem tudjuk, mi�rt harcoltunk.”

„Az �letben minden csata azt a c�lt szolg�lja, hogy tanuljunk bel�le valamit, m�g az is, amelyiket elvesz�tj�k.”

„Mindannyian emberek vagyunk, b�nben fogantunk, b�n�sek vagyunk, megijed�nk, amikor a boldogs�g el�rhet� k�zels�gbe ker�l, �s legsz�vesebben mindenkit megb�ntetn�nk a saj�t tehetetlens�g�nk, s�relmeink �s boldogtalans�gunk miatt. Megfizetni a b�neink�rt �s megb�ntetni m�s b�n�s�ket - h�t nem maga a gy�ny�r�s�g? Dehogynem.”

„Pedig a szerelem mindig m�s. Mindegy, hogy h�nyszor szeret�nk �let�nkben, egyszer, k�tszer vagy t�zszer: az �j szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenek�re tasz�t, vagy a mennyorsz�gba r�p�t, de egy biztos: valahova eljuttat.”