MR. TÁRS

   Mikor kilépünk a gyermekkorból, és beköszönt hozzánk a tini világunk, ami sok új érzést, vágyat ismertet meg velünk, hamar megtanulunk valami után, vagy valaki után vágyakozni. Belebizsergünk még a gondolatába is, ha csak arra gondolunk, milyen élmények hatásai várnak ránk. Igen, megismerjük Mr. Élvezetet. Tini világunkat szinte ezen új ismeretség köré építjük. Van, akinél nem Mr. hanem Miss. Élvezet, vagy tán mind kettő, esetleg Mr. Önmagunk. Persze, sokan horkannak most fel, hogy az nem igaz, mert vannak más dolgok is, tanulás, szórakozás, munka, stb. Ám, hiába végezzük e dolgainkat, Mr. Élvezet már tartósan társunk marad. Sőt, új és új arcát ismerjük meg. Nincs olyan nap, hogy ne lennénk vele legalább egyszer.

De rövid időn belül kopogtat nálunk valaki, és az nem más, mint Mr. Élvezet testvére, Mr. Partner, aki már nem néhány percet ad, hanem sokszor, és sok percet. Van, aki boldog, és örül eme új ismeretségnek, míg mások nem tudnak elválni az egy alkalomra szóló élvezettől. Talán ennek kapcsán lesznek sokan kalandvágyók, és inkább Mr. Kalandot fogadják el társuknak, ami fiataton még sok öröm, no de később már nyűg, kín és keserűség.

Mert Mr. Kaland, nem lesz ott, ha betegek vagyunk, nem osztja meg velünk gondjait, semmit nem tesz, csupán egy élvezet, és már tova is illan. Ő ilyen.

Sok partnerkereső továbbfokozza, és megismeri az igazi Mr. Társat. Nem csupán felfedezi, hogy egy tartós kapcsolatban sok megkötöttség van, sok kényszerűség, de ráeszmél, hogy milyen jó egymásra hangolódni, keresni a másik élvezetének fokozását, mely által önmagunk is többet kapunk. Igen, ha én adok, ha jól adok, akkor azt többszörösen kapom vissza, anélkül, hogy kérném.

De Mr. Társ a szexen túl is sok mindenben a csúcs. Van kivel megosztani életünk, aki figyel ránk, gondoskodik rólam, míg én őróla. Együtt dobban a szívünk, együtt kattan az agyunk. Az életünk olyan része lesz, melyről már lemondani nem tudunk. És ahogy az idő múlásával visszagondolunk, boldogok és hálásak vagyunk a sorsnak, Mr. Társnak, hogy részese lehettem az életének, hogy részese lett az én életemnek. Talán közben mi is találkozunk Mr. Kalanddal, ám azok inkább színesítés végett, vagy ha úgy tetszik fűszerként egy egyhangú ételben.

Persze, van, aki a társ mellet rálel Mr. Szeretőre, és az egész életét képes berendezni képmutatásra, hazugságra, csupán, hogy ne veszítse el se Mr. Társat, se Mr. Szeretőt. Hogy egyáltalán az ilyen ember önmagán kívül szeret-e mást is tisztaszívvel, azt most inkább ne is firtassuk. Annyival mégis csak stabilabb, hogy egy szeretője van, és nem minden nap más.

Ám, bárhogy is nézzük, eljön az élet alkonya, mikor már nem az élvezet dominál, sőt az is eljön, mikor az élvezet már egyáltalán nem dominál, akkor lesz sok ember élete kín és szomorúság, hogy Mr. Kalandot választotta. Mert Mr. Kaland, már nem megy hozzá olyan sűrűn, sőt egyre ritkábban, és ritkábban, míg egyszer már nem is megy soha többet.

Ellenben aki Mr. Társat választotta annak élete stabilabb marad, mert Ő akkor is ott van, számíthat rá, vele élheti le életét, hisz Ő a Társ az életben. Csak és kizárólag önmagunkon múlik, hogy melyik Mr.-t választjuk, miként kívánjuk leélni az életünket.

De meg kell, hogy mondjam, nincs attól szánalmasabb, ha valaki léha élete alkonyán társ után sír. Ha egy lakomán valaki csak beleharap a húsba, és azt kidobja, hogy minden falatot egy új szeletből haraphasson ki, az ne sírjon másnap, hogy éhes.

Tudom, sokszor elmegyünk, és elbeszélünk egymás mellett, és nehéz megtalálni Mr. Társat, de kérdés, hogy ki az, aki akarja, és ki az, aki nem. Mert egy húsból egy falat után, még nem biztos, hogy érzed azon szelet igazi ízét, fűszerét. Kapcsolatban élni sok megkötöttség, felelősség, alkalmazkodás, tolerencia, és még sorolhatnám mennyi minden olyasmi, ami egyedüllétnél nincs. Ám társas lénynek születtünk, és a társ nem csupán nyűg és kötöttség. Mr. Társsal lehet az élet szép, olyan szép, amilyen szépnek hagyjuk, hogy legyen.