Antoine de Saint Exup�ry: A kis herceg

21.

- Semmi sem t�k�letes - s�hajtott a r�ka. De azt�n visszat�rt a gondolat�ra: - Nekem bizony egyhang� az �letem. �n ty�kokra vad�szom, az emberek meg �nr�m vad�sznak. Egyik ty�k olyan, mint a m�sik; �s egyik ember is olyan, mint a m�sik. �gy azt�n meglehet�sen unatkozom. De ha megszel�d�tesz, megf�nyesedn�k t�le az �letem. L�p�sek nesz�t hallan�m, amely az �sszes t�bbi l�p�s nesz�t�l k�l�nb�zn�k. A t�bbi l�p�s arra k�sztet, hogy a f�ld al� b�jjak. A ti�d, mint valami muzsika, el�csalna a lyukamb�l. Azt�n n�zd csak! L�tod ott azt a b�zat�bl�t? �n nem eszem kenyeret. Nincs a b�z�ra semmi sz�ks�gem. Nekem egy b�zat�bl�r�l nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomor� ez? De neked olyan sz�p aranyhajad van. Ha megszel�d�tesz, milyen nagyszer� lenne! Akkor az aranyos b�z�r�l r�d gondolhatn�k. �s hogy szeretn�m a b�z�ban a sz�l susog�s�t.

A r�ka elhallgatott, �s sok�ig n�zte a kis herceget.

- L�gy sz�ves, szel�d�ts meg! - mondta.

- K�sz �r�mest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon �rek r�. Bar�tokat kell tal�lnom, �s annyi mindent meg kell ismernem!

- Az ember csak azt ismeri meg igaz�n, amit megszel�d�t - mondta a r�ka. - Az emberek nem �rnek r�, hogy b�rmit is megismerjenek. Csupa k�sz holmit v�s�rolnak a keresked�kn�l. De mivel bar�tkeresked�k nem l�teznek, az embereknek nincsenek is bar�taik. Ha azt akarod, hogy bar�tod legyen, szel�d�ts meg engem.

- J�, j�, de hogyan? - k�rdezte a kis herceg.

- Sok-sok t�relem kell hozz� - felelte a r�ka. - El�sz�r le�lsz sz�p, tisztes t�volba t�lem, �gy, ott a f�ben. �n majd a szemem sark�b�l n�zlek, te pedig nem sz�lsz semmit. A besz�d csak f�lre�rt�sek forr�sa. De minden �ldott nap egy kicsit k�zelebb �lhetsz.

M�snap visszaj�tt a kis herceg.

- Jobb lett volna, ha ugyanabban az id�ben j�ssz - mondta a r�ka.

- Ha p�ld�ul d�lut�n n�gykor �rkezel majd, �n m�r h�romkor elkezdek �r�lni. Min�l el�r�bb halad az id�, ann�l boldogabb leszek. N�gykor m�r tele leszek izgalommal �s aggodalommal; f�lfedezem, milyen dr�ga kincs a boldogs�g. De ha csak �gy, ak�rmikor j�ssz, sosem fogom tudni, h�ny �r�ra �lt�ztessem d�szbe a sz�vemet... Sz�ks�g van bizonyos szertart�sokra is.

- Mi az, hogy szertart�s? - k�rdezte a kis herceg.

- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a r�ka. - Att�l lesz az egyik nap m�s, mint a m�sik, az egyik �ra k�l�nb�z� a m�sikt�l. Az �n vad�szaimnak is megvan p�ld�ul a maguk szertart�sa. Eszerint minden cs�t�rt�k�n elmennek t�ncolni a falubeli l�nyokkal. Ez�rt azt�n a cs�t�rt�k csod�latos nap! Olyankor eg�szen a sz�l�ig els�t�lok. Ha a vad�szok csak �gy ak�rmikor t�ncoln�nak, minden nap egyforma lenne, �s nekem egy�ltal�n nem lenne vak�ci�m.
�gy azt�n a kis herceg megszel�d�tette a r�k�t. S amikor k�zeledett a b�cs� �r�ja:
- �! - mondta a r�ka. - S�rnom kell majd.

- Te vagy a hib�s - mondta a kis herceg. - �n igaz�n nem akartam neked semmi rosszat. Te er�sk�dt�l, hogy szel�d�tselek meg.

- Igaz, igaz - mondta a r�ka.

- M�gis s�rni fogsz! - mondta a kis herceg.

- Igaz, igaz - mondta a r�ka.

- Akkor semmit sem nyert�l az eg�sszel.

- De nyertem - mondta a r�ka. - A b�za sz�ne miatt. - Majd hozz�f�zte:
- N�zd meg �jra a r�zs�kat. Meg fogod �rteni, hogy a ti�d az egyetlen a vil�gon. Azt�n gyere vissza elb�cs�zni, s akkor majd aj�nd�kul el�rulok neked egy titkot.
A kis herceg elment, hogy �jra megn�zze a r�zs�kat.

- Egy�ltal�n nem vagytok hasonl�k a r�zs�mhoz - mondta nekik. - Ti m�g nem vagytok semmi. Nem szel�d�tett meg benneteket senki, �s ti sem szel�d�tettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a r�k�m volt. Ugyanolyan k�z�ns�ges r�ka volt, mint a t�bbi sz�z- meg sz�zezer. De �n a bar�tomm� tettem, �s most m�r egyetlen az eg�sz vil�gon.

A r�zs�k csak feszengtek, � pedig folytatta:

- Sz�pek vagytok, de �resek. Nem lehet meghalni �rtetek. Persze egy ak�rmilyen j�r�kel� az �n r�zs�mra is azt mondhatn�, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazs�g, hogy � egymaga t�bbet �r, mint ti valamennyien, mert � az, akit �nt�zgettem. Mert � az, akire b�r�t tettem. Mert  az, akit sz�lfog� m�g�tt �vtam. Mert r�la �ld�stem le a herny�kat (kiv�ve azt a kett�t-h�rmat, a lepk�k miatt). Mert �t hallottam panaszkodni meg dicsekedni, s�t n�ha hallgatni is. Mert � az �n r�zs�m.

Azzal visszament a r�k�hoz.

- Isten veled - mondta.

- Isten veled - mondta a r�ka. - Tess�k, itt a titkom. Nagyon egyszer�: j�l csak a sz�v�vel l�t az ember. Ami igaz�n l�nyeges, az a szemnek l�thatatlan.
- Ami igaz�n l�nyeges, az a szemnek l�thatatlan - ism�telte a kis herceg, hogy j�l az eml�kezet�be v�sse.

- Az id�, amit a r�zs�dra vesztegett�l: az teszi olyan fontoss� a r�zs�dat.
- Az id�, amit a r�zs�mra vesztegettem... - ism�telte a kis herceg, hogy j�l az eml�kezet�be v�sse.

- Az emberek elfelejtett�k ezt az igazs�got - mondta a r�ka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felel�s lett�l az�rt, amit megszel�d�tett�l. Felel�s vagy a r�zs�d�rt. 

- Felel�s vagyok a r�zs�m�rt - ism�telte a kis herceg, hogy j�l az eml�kezet�be v�sse.