| | JZSEF ATTILA    GYERMEKK TETTL  Gyermekk tettl. Hiba nvesztett
 harminc csikorg tlen t a kn.
 Nem tudok jrni s nem lhetek veszteg.
 Hozzd vonszolnak, lknek tagjaim.
 
 Szmban tartalak, mint kutya a klykt
 s meneklnk, hogy meg ne fojtsanak.
 Az veket, mik sorsom sszetrtk,
 rem zudtja minden pillanat.
 
 Etess, nzd - hezem. Takarj be - fzom.
 Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
 Hinyod tjr, mint huzat a hzon.
 Mondd, - tvozzon tlem a flelem.
 
 Rem nztl s n mindent elejtettem.
 Meghallgattl s elakadt szavam.
 Tedd, hogy ne legyek ily krlelhetetlen;
 hogy tudjak lni, halni egymagam!
 
 Anym kivert - a kszbn fekdtem -
 magamba bujtam volna, nem lehet -
 alattam k s ressg flttem.
 h, hogy alhatnk! Nlad zrgetek.
 
 Sok ember l, ki rzketlen, mint n,
 kinek szembl mgis knny ered.
 Nagyon szeretlek, hisz magamat szintn
 nagyon meg tudtam szeretni veled.
 
 | 
 |