JZSEF ATTILA GYERMEKK TETTL
Gyermekk tettl. Hiba nvesztett
harminc csikorg tlen t a kn.
Nem tudok jrni s nem lhetek veszteg.
Hozzd vonszolnak, lknek tagjaim.
Szmban tartalak, mint kutya a klykt
s meneklnk, hogy meg ne fojtsanak.
Az veket, mik sorsom sszetrtk,
rem zudtja minden pillanat.
Etess, nzd - hezem. Takarj be - fzom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hinyod tjr, mint huzat a hzon.
Mondd, - tvozzon tlem a flelem.
Rem nztl s n mindent elejtettem.
Meghallgattl s elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily krlelhetetlen;
hogy tudjak lni, halni egymagam!
Anym kivert - a kszbn fekdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam k s ressg flttem.
h, hogy alhatnk! Nlad zrgetek.
Sok ember l, ki rzketlen, mint n,
kinek szembl mgis knny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintn
nagyon meg tudtam szeretni veled.
|
|